Természeti környezet

 

 

Tisza folyó jobb parti 08.03. sz. Tiszakeszi-sajószögedi árvízvédelmi fővédvonal tiszaújvárosi szakasza

 

A második katonai felmérés szerint már 1858-ban is védte egy „összefüggő töltésrendszer” a Sajó jobb és bal partján fekvő falvakat. A vármegye utasítására a falvak önerőből, komolyabb szakértelem nélkül „hányták egymásra a földet”, úgy, ahogy az éppen érdekükben állt. Ezek a „gátak” és menekülő utak viszont nem voltak tartósak, főleg azért sem, mivel a folyamatosan áradó és vándorló Sajó elmosta őket. Sajóörös és Szederkény között viszont nem ott volt a töltés, ahol most. A töltés a Borsóföldi-tanya után, részben már a mai gát vonalán csatlakozott Szederkény északi határához, a falut védő igen kezdetleges körtöltéshez. Még 1883-ban is többé-kevésbé megvolt a fenti töltés vonala., amelyet néhány új szárnnyal egészítettek ki. Szederkény határában egészen új nyomvonalat építettek. Ez az ún. „régi töltés”, amelyre az idősebb generáció még ma is emlékszik („Kopasz-gát”), és maradványa most is felkereshető. A Tisza jobb parti gát tiszaszederkényi szakaszát csak az '50-es évek elején, a Tiszapalkonyai Hőerőmű építésének járulékos beruházásaként sikerült a kívánt méretekre emelni és szélesíteni. Változás az 1970-es évek első felében állt be. Megalapították az új erőművet, amely rátelepült a 2,5 km-es gátszakaszra is, így az üzem Tisza felőli bevédésére új szakaszt építettek Tiszaszederkény és a 35-ös főút közé. Így nyerte el a gát, hivatalos nevén a Tisza folyó jobb parti 08.03. sz. Tiszakeszi-sajószögedi árvízvédelmi fővédvonal a mai 32,532 km-es hosszúságát, amely 6 gátőrjárásra oszlik.

Bővebben...

Tiszaújvárosi ártéri erdők és a Morotva-holtág

 

A folyószabályozások előtt az alföldi területek túlnyomó része a Tisza árteréhez tartozott, amelynek élővilágát a folyó vize, az áradások alapvetően meghatározták. A Tiszát sok kilométer szélességben kísérték az ártéri erdők és mocsaras területek. A folyószabályozások után az ártér jelentős része a mentett oldalra került, az élővilág - elsősorban az áradások elmaradása és a mezőgazdaság térhódítása miatt - átalakult. A folyót kísérő ártéri életközösségek jórészt a hullámtérbe szorultak vissza. Tiszaújváros tiszai szakaszán jelenleg idős, kőris elegyes erdőállomány két foltban, összesen 24 hektár kiterjedésben található. Ez az élőhelye két veszélyeztetett fajnak a díszes tarkalepkének (Euphydryas maturna) és a vöröshasú unkának (Bombina bombina).

A Morotva-holtág

Szederkény északi határát mintegy pajzsként védte az egykori környék legnagyobb tava, a Morotva, sűrű Boglér és Dézs-erdők, illetve a Tisza folyó. A Morotva szláv eredetű szó, magyarul holtágat jelent. A Morotva a szederkényi közbirtokosság közös tulajdona volt, míg a Morotva déli (Vesszős-ér, Deés-lapos, régi Fok-csatorna) és keleti sávja Szederkény községé. A 20. században a Morotva kiszáradt és szinte teljesen visszahúzódott. Sarlója, a gátról is jól láthatóan, a városi Dísztó méretéhez hasonló mocsaras tóvá szelídült.

Bővebben...

 

 

 

logo

braz100 2 
Tiszaújváros polgármestereként szeretettel köszöntöm Önt Értéktárunk honlapján.
 
Bráz György
polgármester

Ossza meg, ha tetszik!

Írjon nekünk!


Név:*
E-mail:
Tárgy:
Üzenet:
SPAM szűrő