A második katonai felmérés szerint már 1858-ban is védte egy „összefüggő töltésrendszer” a Sajó jobb és bal partján fekvő falvakat. A vármegye utasítására a falvak önerőből, komolyabb szakértelem nélkül „hányták egymásra a földet”, úgy, ahogy az éppen érdekükben állt.

Ezek a „gátak” és menekülő utak viszont nem voltak tartósak, főleg azért sem, mivel a folyamatosan áradó és vándorló Sajó elmosta őket. Sajóörös és Szederkény között viszont nem ott volt a töltés, ahol most. A töltés a Borsóföldi-tanya után, részben már a mai gát vonalán csatlakozott Szederkény északi határához, a falut védő igen kezdetleges körtöltéshez. Még 1883-ban is többé-kevésbé megvolt a fenti töltés vonala., amelyet néhány új szárnnyal egészítettek ki. Szederkény határában egészen új nyomvonalat építettek. Ez az ún. „régi töltés”, amelyre az idősebb generáció még ma is emlékszik („Kopasz-gát”), és maradványa most is felkereshető. A falut eredetileg a Táncsics Mihály út mentén hagyta el, nyomai még mindig megvannak. Innen viszont nem nyílegyenesen Palkonya felé tartott, hanem keletre a szederkényi Tisza-révhez, majd a Szederkény–kisfaludi kanyar mentén érkezett meg az országúthoz, mégpedig ahhoz a ponthoz, ahol híd kapcsolta össze az utat a polgári rév lejáratával.

A részletes tervek kidolgozását a minisztérium 40.524/1935 V. A. csoportszámú magas rendelete hagyta jóvá. Ekkor kezdődött meg tehát a Tiszakeszi–Tiszatarján–Tiszaoszlár–Tiszapalkonya–Tiszaszederkény és a sajóörösi felső öblözet, az árteret felülről lezáró védtöltés, illetve útemelés részletes terveinek kidolgozása. A terveket a Csongrád vármegyei alispán, mint a Földművelésügyi Minisztérium delegált hatósága az 1609/1936. sz. határozatában hagyta jóvá. A dél-borsodi árvédelmi töltés lényegében az 1940-es években nyert befejezést (Tiszapalkonyáig), bár a gyors építkezés miatt a töltés egyes szakaszai csak csökkentett szelvénnyel és helytelen nyomvonalon készültek el, pl. Tiszakeszi határában vagy Tiszapalkonyánál.

A Tisza jobb parti gát tiszaszederkényi szakaszát csak az '50-es évek elején, a Tiszapalkonyai Hőerőmű építésének járulékos beruházásaként sikerült a kívánt méretekre emelni és szélesíteni, amivel teljessé vált az ártér védelme Tiszakeszitől Sajóörösig. Új nyomvonalat csak Tiszaszederkény és Tiszapalkonya közé építettek 2,5 km hosszúságban. Változás az 1970-es évek első felében állt be. Megalapították az új erőművet, amely rátelepült a 2,5 km-es gátszakaszra is, így az üzem Tisza felőli bevédésére új szakaszt építettek Tiszaszederkény és a 35-ös főút közé. Így nyerte el a gát, hivatalos nevén a Tisza folyó jobb parti 08.03. sz. Tiszakeszi-sajószögedi árvízvédelmi fővédvonal a mai 32,532 km-es hosszúságát, amely 6 gátőrjárásra oszlik.

Képgaléria

Források, linkek

Dr. Kákóczki Balázs: A szederkényi uradalom történeti földrajza. Tiszaújváros Város Önkormányzata: Grafol Print Kft., 2016.
ÉMVIZIG, Árvízvédelem és folyószabályozás, 534: Tisza jobb parti védtöltés erősítése, Tiszapalkonya, 1965. 554: Tiszakeszi árvízvédelmi töltésfejlesztés, 1962.

Térkép